Egy kis szünet után, folytatjuk barangolásunkat a
sugárzások világában. Láthattuk legutóbb, hogy ha a sugárdózis nagy, akkor
ok-okozati összefüggés van az embert ért dózis és a kóros elváltozások között.
A Japánra ledobott atombombák túlélői között pár év után megjelent a leukémia,
majd a pajzsmirigyrák, de később (15-30 év múlva) a tüdőrák is sokkal gyakoribb
volt náluk, mint az átlagos populációban. Az atombombák túlélőire vonatkozó
statisztikai adatok jelentik még ma is a sugárvédelemben használt dózis-kockázat
összefüggés becslésének legszilárdabb alapját. Egy másik sokat tanulmányozott
csoportot az egykori uránbányák dolgozói képezik. Az általuk kapott dózisok már
jóval kisebbek voltak. A harmadik és egyben legnagyobb csoport a
háttérsugárzásnak kitett népesség, aminek gyakorlatilag mindenki tagja.
Megfigyelhető viszont, hogy ezen epidemiológiai kutatások esetében, ahogy
jövünk lefele a kapott dózissal, a hatások annál bizonytalanabbak, az
eredmények egyre jobban szórnak és a nagyon kis dózisok esetében (úgy 50 mSv effektív
dózis alatt) semmilyen törvényszerűség nem fedezhető fel. Ennek az lehet az
oka, hogy a betegségek nemcsak radioaktív sugárzás hatására alakulnak ki és
olyan sok tényező befolyásolja őket, hogy a paraméter rengetegben a dózis
„elvesztődik”. Csak bizonyítottan karcinogén anyagból 50-100 féle van, nem
beszélve a több száz potenciálisan karcinogénről. Ezek külön-külön is
karcinogének, de együttes (szinergisztikus) hatásuk nem egyenlő a külön-külön
hatások összegével, hanem ezek valamilyen bonyolult kombinációja. De nemcsak
kémiai paraméterek vannak, amitől a rák kialakulása függ, hanem egyéb fizikai,
biológiai stb. paraméterek is. Az, hogy a sugárzás és egyéb hatások
eredményeként a rák végül kialakul-e nagyon sokmindenen múlik. Elég, ha csak a
genetikai adottságra, az életmódra, az étkezésre, a stresszre, vagy az
immunrendszer állapotára gondolunk. Ezek mellett, ha még van egy kis dózisú
sugárzás is, akkor az növelheti a kockázatot, de a kockázatnövekedés (ha
egyáltalán nő) pontos értékének becslése roppant nehéz. Az egyik lehetőség a
fent említett epidemiológiai tanulmányok finomítása, a másik a sugárbiológiai
kísérletek, a harmadik a modellezés lehet. Jelenleg mindegyik irányban
történnek erőfeszítések a világ számos részén. Az USA-ban például
nagyságrendileg évi százmillió dollárt fektetnek ilyen jellegű kutatásokba, de érthető
módon Japánban is nagyon intenzíven foglalkoznak a témával. Európában a
kisdózis kutatások elsősorban a MELODI (Multidisciplinary European Low Dose
Initiative) szervezet ernyője alatt folynak, melynek konkrét kutatási
stratégiája van az elkövetkezendő évtizedekre.
A fentiekből is látható, hogy a kis dózis problémát
fontosnak tartják szerte a világban. Elég ha csak arra gondolunk, hogy manapság
euromilliárdokat költenek a sugárzásszint csökkentésére ott, ahol az magasabb.
Ha a kis dózis nem káros, akkor e pénzt fölöslegesen költik, de ha károsabb,
mint jelenleg gondoljuk, akkor például a sugárzással járó orvosi eljárások
gyakoriságát is újra kellene gondolni.
Ma itt megállunk, de miután e kitekintőt megtettük,
legközelebb már kicsit tudományosabb vizekre evezünk és megnézzük, hogy konkrétan
melyek azok a fizikai, kémiai és biológiai folyamatok, amelyek az emberi
szervezetben a sugárzás hatására lezajlanak és ezek milyen időskálán történnek?
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése