2013. augusztus 25., vasárnap

Kis dózis, nagy dilemma


Egy kis szünet után, folytatjuk barangolásunkat a sugárzások világában. Láthattuk legutóbb, hogy ha a sugárdózis nagy, akkor ok-okozati összefüggés van az embert ért dózis és a kóros elváltozások között. A Japánra ledobott atombombák túlélői között pár év után megjelent a leukémia, majd a pajzsmirigyrák, de később (15-30 év múlva) a tüdőrák is sokkal gyakoribb volt náluk, mint az átlagos populációban. Az atombombák túlélőire vonatkozó statisztikai adatok jelentik még ma is a sugárvédelemben használt dózis-kockázat összefüggés becslésének legszilárdabb alapját. Egy másik sokat tanulmányozott csoportot az egykori uránbányák dolgozói képezik. Az általuk kapott dózisok már jóval kisebbek voltak. A harmadik és egyben legnagyobb csoport a háttérsugárzásnak kitett népesség, aminek gyakorlatilag mindenki tagja. Megfigyelhető viszont, hogy ezen epidemiológiai kutatások esetében, ahogy jövünk lefele a kapott dózissal, a hatások annál bizonytalanabbak, az eredmények egyre jobban szórnak és a nagyon kis dózisok esetében (úgy 50 mSv effektív dózis alatt) semmilyen törvényszerűség nem fedezhető fel. Ennek az lehet az oka, hogy a betegségek nemcsak radioaktív sugárzás hatására alakulnak ki és olyan sok tényező befolyásolja őket, hogy a paraméter rengetegben a dózis „elvesztődik”. Csak bizonyítottan karcinogén anyagból 50-100 féle van, nem beszélve a több száz potenciálisan karcinogénről. Ezek külön-külön is karcinogének, de együttes (szinergisztikus) hatásuk nem egyenlő a külön-külön hatások összegével, hanem ezek valamilyen bonyolult kombinációja. De nemcsak kémiai paraméterek vannak, amitől a rák kialakulása függ, hanem egyéb fizikai, biológiai stb. paraméterek is. Az, hogy a sugárzás és egyéb hatások eredményeként a rák végül kialakul-e nagyon sokmindenen múlik. Elég, ha csak a genetikai adottságra, az életmódra, az étkezésre, a stresszre, vagy az immunrendszer állapotára gondolunk. Ezek mellett, ha még van egy kis dózisú sugárzás is, akkor az növelheti a kockázatot, de a kockázatnövekedés (ha egyáltalán nő) pontos értékének becslése roppant nehéz. Az egyik lehetőség a fent említett epidemiológiai tanulmányok finomítása, a másik a sugárbiológiai kísérletek, a harmadik a modellezés lehet. Jelenleg mindegyik irányban történnek erőfeszítések a világ számos részén. Az USA-ban például nagyságrendileg évi százmillió dollárt fektetnek ilyen jellegű kutatásokba, de érthető módon Japánban is nagyon intenzíven foglalkoznak a témával. Európában a kisdózis kutatások elsősorban a MELODI (Multidisciplinary European Low Dose Initiative) szervezet ernyője alatt folynak, melynek konkrét kutatási stratégiája van az elkövetkezendő évtizedekre.

A fentiekből is látható, hogy a kis dózis problémát fontosnak tartják szerte a világban. Elég ha csak arra gondolunk, hogy manapság euromilliárdokat költenek a sugárzásszint csökkentésére ott, ahol az magasabb. Ha a kis dózis nem káros, akkor e pénzt fölöslegesen költik, de ha károsabb, mint jelenleg gondoljuk, akkor például a sugárzással járó orvosi eljárások gyakoriságát is újra kellene gondolni.

Ma itt megállunk, de miután e kitekintőt megtettük, legközelebb már kicsit tudományosabb vizekre evezünk és megnézzük, hogy konkrétan melyek azok a fizikai, kémiai és biológiai folyamatok, amelyek az emberi szervezetben a sugárzás hatására lezajlanak és ezek milyen időskálán történnek?